A fűtőberendezéseket, hőleadókat nem lehet egymással adekvátan összehasonlítani, ennek következtében egy-egy fűtőberendezés energia-megtakarítási lehetőségeit sem lehet egységesen meghatározni. Az ilyen állítások legtöbbször becsléseken és a múltból származó ismereteken alapulnak. Így például „ökölszabály”, hogy 1 °C hőmérséklet-különbség 6% energiafelhasználás-különbséget okoz. Régi beidegződés eredménye az is, hogy gyakran túlságosan nagy vízmennyiségek áramlanak ellenőrizetlenül a rendszer csőhálózataiban, és ennek következtében túl nagy az energiafelhasználás és a járulékos hőveszteség. A beszabályozással elérhető energiamegtakarítási lehetőség kb. 5–15%. Egy 140 m2 fűtött alapterületű lakóház esetében a hőtermelő berendezés 85%-os éves kihasználtságával számolva ez már megfelel a CO2-emisszió évenkénti 450–1300 kg-os csökkentésének. De hogyan is jön ez ki?
Szinte lehetetlen a hidraulikai beszabályozás által eredményezett energia-megtakarítást pontosan számszerűsíteni. A beszabályozatlanságból eredő hibák befolyása a különböző hőelosztó rendszerekre rendkívül sokrétű. Ugyanígy a berendezések használóinak viselkedési szokásait is nehéz lenne általános érvényűen leírni. A túlfűtött helyiségekben az ablaknyitással történő hőfokszabályozás, az előremenő hőmérséklet, illetve a szivattyúteljesítmény megnövelésének mértéke teljességgel kiszámíthatatlan.
Az energia-megtakarítás lehetősége lényegében a következő hatásokra vezethető vissza:
– Túlságosan magas helyiség-hőmérséklet: a fűtőtest a megnövelt térfogatáram következtében nagyobb hőteljesítményt ad le. A termosztatikus radiátorszelepek hajlamosak a zajkeltésre, mivel a magasabb térfogatáram már a méretezési tartományukon kívülre esik. A lakás használója a zaj elkerülésére gyakran teljesen kinyitja a szelepet. A következmény a megnövelt helyiség-hőmérséklet. Mint fent is írtuk, a helyiség-hőmérséklet 1°C-kal való megnövelése kb. 6%-kal növeli az energiafelhasználást. Egy „ablaknyitásos” hőmérséklet-szabályozás jelentősen nagyobb veszteségeket okoz.
– Magasabb előremenő hőmérséklet: az előremenő hőmérséklet megnövelése a hőtermelő berendezés hőveszteségének megnövekedéséhez vezet (füstgázveszteség, sugárzásos veszteség). Ugyanígy jelentkezik a csővezeték megnövekedett hővesztesége is, ami a nem fűtendő területek (pl. pince) hőmérsékletének megemelkedését okozza. Ha elfogadjuk, hogy 1 °C helyiséghőmérséklet-növekedés kb. 6%-os hőveszteséget jelent, akkor 20 °C füstgázhőmérséklet-növekedés kb. 1,2% füstgázveszteséget okoz, 10 °C kazánhőmérséklet-emelkedés kb. 0,25%-kal növeli meg a sugárzásos veszteséget, minden 10 °C -kal történő közepes fűtővízhőmérséklet-emelés 1,5%-kal növeli a csővezeték veszteséget.
A fenti veszteségtényezők kiküszöbölése hidraulikai a beszabályozáson kb. 5–15 % energia-megtakarítást eredményez mind a hőtermelőnél, mind a hőelosztó rendszernél.
– Nem megfelelően választott berendezések: pontosan kell méretezni a szükséges fűtőfelületet, a túl- vagy alulméretezett radiátor termosztatikus szelepét a lakó tekergetni fogja. Egyes designradiátorok különleges festése (pl. fémszínek, mint a króm vagy arany) látványos ugyan, de csökkenti a hőleadást. Ha a megrendelő egyetért velünk abban, hogy a fűtés az fűtés, a dekoráció pedig dekoráció, akkor neki tökéletesen megfelel egy kétszeres festékréteggel ellátott minőségi radiátor, mint a Termoteknik Star.