Alternatívák melegvízkészítésre
A melegvízkészítő berendezés megfelelő kiválasztása fontos lépés az épületgépészeti munkálatok során. A kiválasztásnál egyaránt figyelembe kell venni az építészeti adottságokat és a felmerülő melegvízigényt. A helytelenül megválasztott melegvíztermelő sok bosszúságot okozhat a későbbi használat során, például nem megfelelő mennyiségű vagy hőfokú melegvíz-szolgáltatás formájában. Az alábbi írásunkkal abban próbálunk segítséget nyújtani, hogy mindenki a számára megfelelő melegvízkomfortot biztosító készüléket válassza.
Melegvíztermelő berendezések
A használati melegvizet előállító berendezéseket többféle szempont szerint tudjuk csoportosítani. A felhasznált energiahordozó lehet földgáz, elektromos áram, napenergia, geotermikus energia, stb. A gázüzemű készülékek a melegvízkészítés jellege szerint lehetnek átfolyós vagy tároló rendszerűek.
Az átfolyós készülékek esetében a víz felmelegítése a csapnyitás időszakában történik. Ezekre a berendezésekre jellemző, hogy az előállított melegvíz mennyisége korlátozva van azáltal, hogy az e célra kialakított hőcserélőben csak meghatározott mennyiségű víz áramolhat át. Nagyobb tömegáramnál már nem lehet biztosítani a kívánt vízhőmérsékletet, ezért előfordulhat, hogy több csapoló egyidejű használatakor csökken a csaptelepen beállított hőfok, illetve nem megfelelő mennyiségű víz áramlik át.
Ilyen készülékek az átfolyós fali vízmelegítők és a kombinált falikazánok, amelyek tehát csak egy, maximum két melegvízcsapoló egyidejű ellátására alkalmasak. Használatuk kisebb lakásoknál javasolt, ahol kevés hely van a készülék elhelyezésére, illetve alacsony a melegvízigény (pl: fürdőszoba + konyha).
Tároló rendszerű vízmelegítőt kell választanunk, amennyiben nagyobb melegvízkomfortot szeretnénk biztosítani. Ezekre a készülékekre az jellemző, hogy az űrtartalmuknak megfelelő mennyiségű melegvizet állandóan biztosítják. Ebben az esetben nem a csapnyitás pillanatában állítjuk elő a melegvizet, hanem egy adott mennyiség folyamatosan rendelkezésünkre áll. A csapnyitás tehát nem jár együtt automatikusan a készülék begyújtásával. A melegvíz elvételekor a tároló folyamatosan töltődik a hálózati vízvezetékről, és amikor a hidegvíz eléri a hőfokérzékelő szintjét, akkor indul el a tároló fűtése.
A bojlereket hőszigetelt kivitelben készítik, ezáltal a tárolt melegvíz hőfokesése minimális. A melegvíztárolók egyik legfontosabb jellemzője, hogy az egyidejűleg használt csapolók számának növekedése nem befolyásolja a melegvíz hőfokát, hiszen folyamatosan rendelkezésünkre áll a beállított hőmérsékletű melegvíz. Megfelelően kiválasztott űrtartalmú tárolóval tehát tetszőleges számú melegvizes csaptelep ellátható.
Melegvíz-készítéskor problémát jelenthet ha valamelyik csaptelep távolabb helyezkedik el a hőtermelőtől. Ebben az esetben a melegvíz megnyitásakor először a csővezetékben lévő lehűlt vizet kell kiengedni. Ez meglehetősen gazdaságtalan, hiszen az előzetesen felmelegített, majd lehűlt vizet használatlanul kiengedjük. Tárolós melegvíz-készítéskor megoldás lehet a cirkulációs vezeték kiépítése. Ez azt jelenti, hogy a távoli melegvíz-elvételi helyhez kapcsolódó csővezetékbe a csaptelep előtt egy elágazást építenek be, majd egy párhuzamos vezetéken keresztül szivattyú segítségével a lehűlt vizet visszajuttatják a tárolóba. Ennek eredményeképpen a szivattyú működésekor a csővezetékben folyamatosan melegvíz van, így csapnyitáskor azonnal a kívánt hőfokú víz vételezhető. A cirkulációs szivattyút programórával lehet felszerelni, hogy csak a nagyobb melegvízelvételi időszakban működjön.
Tárolós melegvízkészítés történhet közvetlen ill. közvetett módon. Közvetlen fűtésű vagy direkt melegvíz-készítésű készülék a gázbojler, melyben a földgáz elégetésekor keletkező égéstermék melegíti fel a füstgázjáratot körülvevő vízteret.
A közvetett fűtésű vagy indirekt melegvíztárolókban nincsen gázégő, csak egy csőspirál hőcserélő, ami egy külső hőtermelő berendezéshez (pl: kazán vagy napkollektor) kapcsolódik. Ebben az esetben a külső hőtermelőben előállított fűtővíz a hőcserélő falán keresztül melegíti fel a tárolóban lévő használati vizet. Ennek a megoldásnak az egyik előnye, hogy a nagy hőcserélő felület nagy melegvíz-teljesítményt, azaz gyors felfűtést biztosít. Másrészt nincs szükség külön gázcsatlakozásra illetve füstgázelvezetésre, így csökkennek a beruházási költségek.
Elterjedt tárolós melegvízkészítő berendezések a fűtőkazánból és indirekt fűtésű bojlerből álló kombinációk, más néven hőközpontok. Ezekbe a készülékekbe melegvíz-előnykapcsolást építenek be, melynek lényege, hogy a melegvízkészítést előtérbe helyezi a fűtéssel szemben. Ennek műszaki megoldása történhet motoros váltószeleppel vagy külön tárolótöltő szivattyú beépítésével.